Tisztelettel adózunk Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér” bátor és kitartó kiállásának, amellyel a magyar egészségügy dolgozóinak méltóságáért, megbecsüléséért és a betegek biztonságáért emelte fel hangját. Nyilvános megszólalásaival hozzájárult ahhoz, hogy az egészségügy mindennapi nehézségei és az ott dolgozók küzdelmei a társadalom szélesebb nyilvánossága elé kerüljenek.

"Ő volt az, aki elsőként vállalta az egzisztenciális kockázatot azért, hogy érdemi lépéseket tegyen a katasztrofális helyzetben lévő magyar egészségügyért. A Publicus Intézet 2016 áprilisban végzett felmérése
szerint a hitelességi indexe a legmagasabb volt az országban." (Wikipédia)

"Az országos ismertségét kihasználva el tudta magyarázni mindenkinek, hogy itt nem (csak) az egészségügyi dolgozók bérharcáról, megalázóan alacsony fizetésének javításáról van szó, hanem arról, hogy az
egészségügy dolgozói az alacsony bér miatti elvándorlás okozta munkaerőhiány miatt oly mértékben kizsigereltek, hogy ez már a betegellátás minőségét, azaz a mi életünket veszélyezteti." (Az egészségpolitológus, az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet főigazgatója - Kincses Gyula Asztalfiókjából. http://www.asztalfiok.hu/)

Egyetlen Nővéreket képviselő szakmai szervezet sem szállt szembe a MINDENKORI-kormány ápolást amortizáló folyamatával, csak olyan mértékben, ami saját érdekeiket nem veszélyeztette. Érdemi lépéseket soha nem tettek. Sándor Mária nem volt megalkuvó. Egyet akart: Tisztességes becsületes betegellátást, hozzá eszközöket, és méltó bérezést a Kollégáknak. Az életét tette fel a tisztességes ápolásért, az Emberi méltóságért. 

Jelszava volt: "Az Ember az érték!"

Szakmai szervezetei feljelentették, kizárták, Kollégái a "divathullám után" jó magyar módon belesüppedtek a megalkuvásba. Sándor Mária megszólalása óta, napi közbeszéd a magyar egészségügy helyzete.